5. rész

Kedves olvasóim!

Nagyon köszönöm a feliratkozásokat és a komikat is. Remélem hogy ezek után is számíthatok rátok. Sajnálom hogy ilyen sokat késtem a résszel de remélem hogy az kiengesztelő hogy ez eléggé hosszúra sikeredett. Jó olvasást. :)

-Ez most komoly?-néztem apura kikerekedett szemekkel.
-Igen, sajnos.-sóhajtott.
-És ezt eddig miért nem mondtátok?-fürkésztem apu tekintetét miközben nekem elkezdtek potyogni a könnyeim.
-Sajnálom kicsim, de mivel még kicsi voltál nem fogtad volna fel.-magyarázta apu.
-És te egyáltalán az apám vagy?-kérdeztem.
-Igen én az édesapád vagyok.-válaszolt.
-Akkor már értem hogy miért utáltál ennyire.-fordultam a nő felé akit anyám ként szerettem.
-Ugye akkor most már nem kell megjátszanom magam?-kérdezte.
-Tudod mit, eljátszhatod magadat a lakásomból. Takarodj!-ordítottam vele.
-Te sosem voltál normális de annyira örülök neki hogy megszabadultam tőled.-nevetett  sátánian majd elment.
-És te egyáltalán szeretsz?-kérdeztem sírva.
-Igen kincsem.Te vagy életem értelme.-válaszolt majd meg akart ölelni de én eltoltam magamtól.
-Ne, ezt inkább hagyjuk.Arra lennék még kíváncsi hogy ki az anyám?-közöltem vele.
-Szívem azt nem mondhatom meg.-mondta.
-De miért nem?-kérdeztem.
-Csak.-adott egyszerű választ.
-Apu, kérlek mond el a nevét?-néztem könnyes szemeimmel az övéibe.
-Azt nem lehet mert egy nagyon nagy hiba volt a vele való kapcsolatom.-mondta.
-Ha már úgy is ma van az őszinteség nap, igazán elmondhatnád a nevét.-motyogtam.
-Fogd fel, hogy nem mondom el mivel anyád sokkal idősebb mint én.-emelte fel a hangját.
-Ez most komoly?-néztem rá igen csak érdekes fejjel.
-Sajnos igen.-mondta megbánó hangon.
-És ezt hogy hoztad össze?-kérdeztem.
-Azt nem mondhatom el.-válaszolt.
-Tudod mit, ha te nem mondod el akkor majd én kiderítem.-makacskodtam.
-Kicsim, én nem mondhatom el.De ha egyszer majd eljön az ideje akkor elmesélem hogy mi történt.-próbálta elfeledtetni velem a tervemet.
-Apu, értsd meg hogy tudnom kell hogy ki az anyám.-mondtam.
-Figyelj! Arról szó sem lehet hogy elmondjam ki az anyád mivel ha tudnád mi is történt akkor kitagadnál a családból.-magyarázta.
-Uram isten! Mi a fenét titkolsz előlem?-fogtam a fejem.
-Na látod, ezért nem mondhatom el.-válaszolt.
-Kérlek, most hagyj magamra!-mondtam.
-Rendben kicsim. Ha szükséged lenne valamire csak szólj.-kért.
-Eddig is megvoltam nélkületek.-fordultam el mikor egy puszit nyomott volna az arcomra.
-Akkor szia.-köszönt el majd kiment az ajtón majd becsukta maga után. A földre rogytam.Utálom, ha az emberek hazudnak nekem , vagy eltitkolnak valamit. Esküszöm ezen a napon több fájdalom mint az egész életemben. Úgy érzem hogy egész eddig hazugságban éltem. Mindenki csak megjátszotta magát, és én még azt hittem, hogy az életem nem lehet rosszabb Darcy "elrablása" után de ezek szerint lehet. Ezt lehetetlen feldolgozni. Gondolataimtól egyre zavartabb lettem. Fel kell hívnom valakit. Tárcsáztam a legmegbízhatóbb embert akit valaha is ismertem, aki nem volt más, mint Nina.
-Szia.-üdvözölt barátnőm boldogsággal teljes hangon.
-Kérlek gyere át!-könyörögtem neki sírástól reszkető hangon.
-Mi a baj?-kérdezte ijedten.
-Csak gyere át.-válaszoltam.
-Rendben.-mondta majd letette. Bele telt legalább 20 perc mire kopogását hallottam az ajtón.
-Nyitva van.-kiabáltam még mindig a konyha padlójáról. Barátnőm csak úgy futott felém.
-Hát veled meg mi történt?-kérdezte kétségbeesetten.
-Csak annyi hogy,.......-meséltem el neki mindent.
-Gyere, segítek felállni.-segített fel.
-Miért ennyire sz*r az életem? Mivel érdemeltem ezt ki?-bőgtem el magam ismét.
-Én csak annyit tudok mondani, hogy aki ezt teszi veled az igazából nem is szeret.-válaszolta meg kérdéseimet.
-Akkor apám az egész életem alatt nem szeretett?-kérdeztem.
-Ő csak meg akart óvni az igazságtól.-ölelt meg.
-Köszi, hogy átjöttél. Legalább te itt vagy nekem.-hálálkodtam.
-Igazán nincs mit.-mosolygott.-Amúgy meg szeretnéd találni anyudat ugye?
-Igen.-válaszoltam.
-És mi lenne ha felkeresnéd apukád egyik haverját, hátha ő tud segíteni.-pattant ki a legzseniálisabb terv Nina buksijából.
-Ez nagyon remek ötlet. Köszönöm a tippet.-adtam egy puszit az arcára.
-Jaj, hát mire vannak a barátnők ha nem erre.-nevetett.
-Amúgy ha gondolod segítek keresni.-ajánlotta fel.
-Az remek lenne.-mondtam.
-És van valami nagyon közeli barátja apukádnak akivel esetleg tudnál beszélni?-kérdezett.
-Azt hiszem, hogy van egy nagyon jó haverja.-vallottam be.
-És tudod hogy hol lakik?-tett fel egy újabb kérdést.
-Igen.Apával rengeteget jártunk hozzá.-mondtam.
-Hát akkor mire vársz?-nézett rám kérdően.
-Igazából ez nagyon nehéz lesz mivel apu haverja egy kicsit,hogy is mondjam, híres.-törölgettem az arcomra még nem rászáradt könnycseppeket.
-Ki apukád barátja?-kíváncsiskodott.
-Elmondom ha eljössz velem hozzá.-válaszoltam.
-Oké, tudod mit, inkább most ne mond meg hanem majd ott kiderül.-ajánlotta fel.
-Nekem mindegy.-néztem a földet.
-Akkor ma elmegyünk hozzá?-nézte bánatos arcomat.
-Ma biztos nem. Majd inkább holnap.-mondtam.
-Rendben.-mosolygott.
-Amúgy nem kérsz egy kávét?-kérdeztem.
-Basszus a kávéról jut eszembe, jön hozzám ma Andy, szóval nekem mennem kell.-ölelt meg.
-Akkor szia.És a holnapit majd még megbeszéljük.-kiáltottam utána.
-Oké.Szia.-köszönt el majd elment. Mivel nem voltam a legjobb passzban, így úgy döntöttem, lefekszem és alszok. Leheveredtem az ágyamra. Sajnos a gondolataim nem hagytak nyugton, így beletellett 1 órába is, hogy végre eltudjak aludni.
-Once upon time
A few mistakes ago
I was in your sights
You got me alone
You found me,you found me,you found me.-ébresztett mély álmomból fel Taylor Swift keserves hangja. Sajnos ez nem az ébresztőm volt hanem a csengőhangom, ezért kénytelen voltam felkelni és felvenni.
-Ki vagy? És mit akarsz?-szóltam a telefonba bunkó hangnemben.
-Jó napot! Maga rendelt pizzát?-kérdezte egy női hang ami nagyon ismerős volt mégsem ismertem fel, de abban biztos voltam, hogy nem pizzafutár.
-Nem.-válaszoltam röviden.
-Hát pedig valamilyen indokkal el kell mennem hozzád mivel, már régen találkoztunk.-nevetett.
-És ki is vagy?-kérdeztem.
-Adriana.-nyögte ki.
-Adriana kicsoda?-érdeklődtem.
-Adriana Night, az unokatesód.-válaszolt.
-Hát az szuper.-dünnyögtem a készülékbe.
-Mi a bajod?-kérdezte.
-Úgy is fel akarsz jönni, szóval, kellemest a hasznossal, majd akkor elmondom.-válaszoltam.
-Oké, és mikor mehetek?-kíváncsiskodott.
-Amikor neked jó.-mondtam.
-Akkor most elindulok. Na szia.-köszönt el.
-Csá.-raktam le a telefont. Szuper! Annyira imádok Ad-del beszélgetni. Ő is abban a cipőben jár félig, mint én. Adriana is terhes lett, és gyereket szült, csak ő az apám testvérének aki történetesen, a nevelőapja volt. Ők viszont közösen nevelik Zack-et, a kisfiúkat aki már 5 éves. De azt nem értem, hogy mit keres itt Londonban, mikor ők Las Vegas-ban laknak. Kopogásra lettem figyelmes.
-Gyere be!-üvöltöttem a konyhából mivel épp a kávéfőzővel babráltam.

Adriana Night

-Hát hello.-üdvözölt. 
-Szia. Kérsz kávét?-kérdeztem automatikusan.
-Igen, köszi.-mosolygott.
-Mikor jöttetek Londonba?-tettem fel egy újabb kérdést.
-Zack kiharcolta hogy jöjjünk el, mivel az egyik ovis társa azt mondta hogy itt van valami oriás kerék, és hogy az mennyire jó.-nevetett.
-Te ismered az igazi anyámat?-tértem egyből a lényegre.
-Szóval tudsz mindenről?-nézett kérdően.
-Igen, vagyis azt nem hogy ki az anyám és, hogy miért idősebb mint apu, de ki fogom deríteni.-mondtam.
-Én nem tudom hogy ki az anyád, de ha többet szeretnél tudni menj el Chan-hez, apukád barátjához.-ájánlotta fel.
-Én is arra gondoltam.-adtam át neki egy csésze kávét.
-De amúgy te tudod egyáltalán hogy hol lakik?-kérdezősködött.
-Hát, ha nem költözött el, akkor igen.-válaszoltam.
-És amúgy mi újság a Darcy-s üggyel?-kérdezett.
-Még mindig semmi.-hazudtam.
-És sikerült már kiheverned azt a Larry gyereket?-nézett kérdően.
-Harry a neve. Azt hiszem sikerült.-bizonytalanodtam el kijelentésemen.
-Bocsi,hogy megkérdezem deén nem láthattam véletlenül azt a Harry-emelte ki.-gyereket a Tv-ben?-kérdezte.
-De, mivel ő a One Direction tagja.-vallottam be.
-Komoly? És a te pontosabban a ti ügyetek hogy hogy nem derült még ki??-folytatta a beszélgetést egy újabb kérdéssel.
-Fogalmam sincs róla.-mondtam.
-És miért nem hozod nyilvánosságra?-tette fel kérdését.
-Talán mert csak kinevetne az egész világ hogy miért állítok ilyet.-válaszoltam.
-Értem.Igazad van.-a telefonja elkezdett csörögni. Félrevonult majd hosszas beszélgetésbe kezdett egy bizonyos Taylor-ral. Az egyetlen zavaró dolog a beszélgetésben az volt hogy legalább egy órát beszéltek és én meg csak ültem a konyhában.
-Puszika szívem. Majd ha otthon leszek találkozunk. Szia!-tettele a telefont.
-Itt vagyok!-közölte mikor betipegett a konyhába.
-Kérsz sütit?-kérdeztem a tálra mutatva.
-Igen köszi.-mosolyodott el.
-Finom?-érdeklődtem.
-Igen, de ezt most csináltad?-nézett rám kérdően.
-Dehogyis.-nevettem.
-Oké, csak azt hittem hogy olyan sokáig telefonáltam hogy sütöttél közbe egy sütit.-mondta.
-Igen sokat beszéltél, de nem tudok sütit sütni.-vallottam be.
-Akkor ez honnan van?-nézett rám ijedten.
-Vettem boltba.-válaszoltam.
-Akkor már értem.-mosolygott.
-Nem vagy szomjas?-kérdeztem jó házigazda módjára.
-Köszi most nem. Amúgy nem ismersz véletlenül egy Taylor Swift nevű csajszit mivel ő most épp Harry-vel a régi pasiddal jár?-vont kérdőre.
-De ismerem.-vágtam igen csak furcsa képet. 
-Amúgy nem akarlak elkeseríteni de állítólag el akarja venni Tay-t.-szembesített a tényekkel.
-Ez most komoly?-döbbentem le.
-Taylor szerint.-magyarázta.
-Értem, hát remélem boldogok lesznek együtt.-erőltettem egy kényszermosolyt az arcomra.
-Bocsi de mennem kell, mivel Zack-et el kell hoznom a gyerekmegőrzőből.-magyarázkodott majd letette a tányért, adott két puszit és már el is ment. Elmostam a tányérokat amik a mosogatóban maradtak majd leültem a Tv elé. Nem értem hogy hogyan lehetek ilyen szerencsétlen de mindig mikor már kényelembe helyezem magam akkor jön valaki. Az ajtóhoz sétáltam, majd kinyitottam azt. Csodák csodájára az imént említett, Harold állt velem szemben.
-Bemehetek?-kérdezte.
-Szó sem lehet róla.-tiltakoztam.
-Mi a bajod?-kérdezte.
-Semmi, csak nem akarok veled egy szobában lenni mivel lassan nős leszel és, nehogy felröppenjen a hír hogy együtt vagyunk.-fontam össze karjaimat a mellkasom előtt.
-Te meg mi a fenéről beszélsz?-értetlenkedett.
-Törd csak a buksid és rájössz.-mosolyogtam rá idegesítően.
-Én egyelőre nem akarok elvenni senkit, sőt még csajom sincs.-mondta.
-Hát persze találd csak ki. Szegény Taylor-t így letagadod?-néztem rá lenézően.
-Mi van? Én már kb egy hete szakítottam vele.-hazudta.
-Drága egyetlen gyagyásom, egy hete jelentettétek be hogy jártok.-grimaszoltam.
-Édes csak hogy felvilágosítsalak aznap szakítottam vele mivel a bejelentés előtt még egy hónapot jártunk csak ugye titokban.-utánozta gesztikulálásomat.
-Hát igen gondolhattam volna,ez csakis rád vall.-húzogattam a szemöldököm.
-Szerintem ezt inkább bent beszéljük meg mivel itt még a falnak is füle van.-vetett egy pillantást a szomszédom felé. Sajnos pont egy olyan emeleten lakok, ahol ilyen nagycsaládosok laknak, és legalább 5 kislány annyira szereti a One Direction-t hogy azt elmondani nem lehet, és folyton kint játszanak a folyosón.
-Igazad van.Gyere.-invitáltam be. Belépett a lakásba és nekifutásból az ágyra vetette magát.
-Még mindig nagyon kényelmes.-jegyezte meg.
-Kérsz kávét?-kérdeztem.
-Igen.-mosolygott. Kimentem a konyhába és csináltam neki egy szokásos italt.
-És tényleg nem szeretsz már?-ölelt meg hirtelen hátulról.
-Áúúúúúúú.-sikítottam fel mivel a forró löttyöt a kezemre öntöttem.
-Bocsi.-sajnálkozott.
-Inkább engedj el.-mondtam.
-Nagyon fáj?-kérdezte miközben én a hideg víz alá tettem a kezemet.
-Nem Harry, egyáltalán nem fáj sőt, kérlek csináld ezt még egyszer hogy biztosan eltudjak menni a sürgősségire.- kérleltem.
-Kelly, én úgy sajnálom.-mondta megbánóan.
-Azzal segíts inkább hogy húzz el innen. Elegem van ma már a rossz vagy éppen, fájdalmas dolgokból.-közöltem vele.
-De...........-kezdett bele de én félbeszakítottam.
-Semmi de szépen menj el a házamból.
-Drágám ha már nem emlékeznél ez az én házam és addig maradok itt ameddig akarok.-makacskodott.
-Tudod mit igazad van akkor majd én megyek.-megszárítottam a kezem,majd a bőröndöm felé vettem az irányt.
-Kelly erre semmi szükség, inkább elmegyek.-mentegetőzött.
-Nem Harold, ezt már régen meg kellett volna tennem.-kezdtem el pakolni a bőröndömbe. Az összes ruhámat beletettem majd egy kisebb táskába az apróságokat és már indultam is. A küszöböt léptem át mikor Hazz megfogta a csuklóm majd maga felé fordított. Ajkai veszélyesen közel kerültek enyéimhez mivel karjával egyre közelebb húzott magához. Már csak egy hajszál választotta el az ajkainkat amikor...........

4.rész

Kedves olvasók!

Nagyon köszönöm az eddigi hozzászólásokat és remélem hogy ezen túl is számíthatok rátok. Jó olvasást! 

-Jó reggelt cicám!-üdvözölt Harold amint kinyitottam a szemem. Az elmúlt éjszaka emlékei jártak a fejembe amit együtt töltöttem. Tudtam hogy nagy hibát követtem el de annyira szükségem volt már rá de valamit ki kell találnom hogy ne higgye azt hogy még mindig szeretem. Gondolatmenetemet Harry zavarta meg azzal hogy maga alá gyűrt és megcsókolt.
-Kérlek ezt ne.-toltam el magamtól
-De miért ne.Annyira jó volt az este és még egy csókot se adhatok?-nézett rám kérdően.
-Tudod én nem szeretlek.-mondtam "kerek perec" a szemébe.
-Akkor miért nem utasítottál el az éjszaka?-kérdezte.
-Tudod mert.....-gondolkoztam el.
-Na látod nem tudsz semmit se mondani.-mosolygott.
-Csak nem hagyod hogy befejezzem a mondanivalómat.-húztam fel a szemöldököm.
-Akkor mond.-mondta kissé flegmán.
-Tudod mert más férfira gondoltam miközben téged csókoltalak.-indokoltam gyengeségemet.
-Ez most komoly?-ült fel az ágyon.
-Nem volt elég hihető?-néztem rá kérdően.
-Hogy te mekkora hülye vagy hogyha azt hiszed hogy elhiszem.-nevetett.
-Bocsánat hogy nem hiszel el nekem semmit.-tekertem magam köré a takarót majd összeszedtem a ruháimat és bementem lezuhanyozni a szobából nyíló fürdőszobába. Kb. 10 perc után kilibbentem az ajtón és valami nagyon jó illat csapta meg az orromat. Tudtam hogy Hazza ügyeskedik a konyhában de direkt nem mentem le hozzá. Az ágyra leültem majd megkerestem a telefonomat és azon kezdtem böngészni. Felnéztem egy pár közösségi oldalra de nem volt semmi érdekes pletyka vagy egyéb ezért inkább ki is léptem az internetről hogy ne merüljön le a telóm majd a zsebembe az előbb említett tárgyat.
-Gyere baby.-kiáltott fel Harry mire én elindultam lefelé.
-Már egy párszor elmondtam de csak miattad elismétlem még egyszer, nem vagyok neked se a szíved sem a baby-d szóval szólíts a nevemen.-parancsoltam rá.
-Jó bocsáss meg Kelly.-mondta majd az asztalhoz invitált ami meg volt terítve.
-Nem vagyok éhes csak vigyél haza.-makacskodtam.
-Csak akkor ha eszel.-zsarolt.
-Azonnal vigyél haza.-parancsoltam rá.
-Jó rendben de csak mert annyira kedves voltál az este.-simogatta meg a hátamat.
-Te komolyan nem fogod fel hogy nekem más tetszik?-vágtam a fejéhez a szavakat.
-Ennyire azért nem vagy szívtelen, hogy lefeküdnél velem és mást szeretsz.Ugye?-kérdezte.
-Ezek szerint mégis.-válaszoltam majd a kezébe nyomtam a kocsikulcsot felvettem a vállamra a táskámat majd kifelé vettem az irányt. A kocsihoz sétáltam majd vártam hogy Harry kiérjen.
-Te egy....-kezdte mondandóját. mire én félbeszakítottam-Nem érdekel a véleményed.-húztam a számat. Kinyitotta a kocsit majd beszálltunk. Beindította az autót majd elindultunk. Nem tudom hogy hogyan csinálta Harry de most valahogy még hosszabbnak tűnt az út mint amikor jöttünk. Unatkoztam már eléggé de nem akartam Harol-dal beszélgetni ezért inkább elmerültem a gondolataimban. Azon kezdtem töprengeni hogy ki is legyen az a bizonyos pasi majd beugrott. 'Mi lenne, ha keresnék valami nagyon helyes fiút és őt állítanám be mint az új kiszemeltem?De én nagyon szeretem Harry-t és nem tudnék neki féájdalmat okozni, bár ő is megtette ezt velem.'-gondolkodtam
-Itt vagyunk.-törte meg a csöndet Harry amikor a házamhoz értünk.
-Köszi a vacsorát.-köszöntem el majd kiszálltam a kocsiból. Becsuktam az ajtót majd bementem az előttem magasodó épületbe. Belibbentem a liftbe és megnyomtam a világító "8"-as számot. A szerkezet eléggé gyors volt így hamar fel értem. Kiszállva a gépből a táskámban kezdtem kutatni a kulcsomért. Amint megtaláltam a zárba helyeztem majd elfordítva kinyitottam az ajtót. Bementem a lakásomba majd az ágyamra vetettem magam. A mobilom csörgése zavarta meg a néma csöndet a szobákban.
-Halóó.-szóltam bele a készülékbe.
-Szióka. Na mi volt?-üdvözölt drága barátosnőm Nina.
-Gyere fel és elmesélek mindent.-ajánlottam fel.
-Oké akkor pár perc és ott vagyok.-válaszolt majd letette a telefont. Kimentem a konyhába és eszembe jutott hogy a nagy készülődésben elfelejtettem felsöpörni a porcelándarabokat. Előkerestem a seprűt meg a lapátot és nekiálltam. Nem sok időt vett igénybe. Amint végeztem a segédeszközöket visszatettem a helyükre majd a konyha felé vettem megint az irányt. Bekapcsoltam a kávéfőzőt ami hangosan kezdte lefőzni a fekete folyadékot. Kopogásra lettem figyelmes.
-Helló helló.-ölelt át Nina.
-Szia.-üdvözöltem én is őt. Bementünk a konyhába majd mesélni kezdtem.
-Na és mikor jöttél este haza?-kérdezte.
-Ott töltöttem az éjszakát.-vallottam be.
-Ez most komoly????-nézett rám elkerekedett szemekkel.
-Igen.-sóhajtottam egy nagyot.
-És az is megtörtént?-kérdezősködött.
-Igen.-néztem a földet.
-Ez most komoly? Akkor ez azt jelenti hogy újra együtt vagytok?-tette fel kérdéseit.
-Nem mi nem vagyunk együtt, ugyanis beadtam neki azt a szöveget, hogy egész éjszaka másra gondoltam.-mondtam.
-És ezt ő be is vette?-nézett rám igen csak meghökkenve.
-Ezek szerint.-válaszoltam.
-És most mihez kezdesz?-kíváncsiskodott Nina
-Azt még nem tudom de valószínű hogy kénytelen leszek keresni valakit.-mondtam. Hallottuk hogy kopognak.
-Hagyd majd én kinyitom úgy is menni készültem. Na szióka.-ölelt át majd távozott. Az ajtó felé vettem az irányt csak hogy tudjam, hogy ki is jött be és csodák-csodájára anyu és apu álltak a becsukott ajtónak háttal.

-Szia kicsim!-jött oda apu és nyomott két puszit az arcomra. Anyut néztem aki mereven bámult rám, de arra nem volt képes hogy előrébb tipegjen 2 métert és adjon a lányának egy ölelést vagy valamit.
-Minek köszönhetem a látogatásotokat?-néztem kérdően a szüleimre.
-El kell mondanunk neked valamit.-közölte anyu.Ez biztos fontos lehet mivel utoljára két hónapja kíváncsiskodtak, hogy élek-e még.
-Gyertek a konyhába, főzök egy kávét. Kértek?-kérdeztem.
-Én elfogadom.-mosolygott apu.
-Szóval akkor mondjátok.-figyeltem rájuk miközben a kávéfőzővel babráltam.
-Inkább mesélj te egy kicsit. Mi újság veled mostanában?-váltott témát apu.
-Igazából s semmi különös. A lányomat még mindig nem találom, ami nagyon elszomorít, de mivel a szüleim nem nagyon kíváncsiak rám ezért még rosszabb így.-beszéltem a fájdalmaimról mintha nem is velük társalognék.
-Kicsim, én annyira sajnálom hogy nem szakítottunk rád időt de ha megtudod hogy mi történt biztosan megérted.-ölelt át apu. Mindig is tudtam, hogy apura jobban számíthatok, mint anyura.
-Akkor mondjátok már, mert nagyon kíváncsi vagyok , hogy mi fontosabb nálam.-követeltem.
-Kérlek ülj le.-szólt apu kedves hangon, majd tettem amit kért.
-Szóval, mivel már elég idős vagy ahhoz hogy megértsd a dolgokat ezért szemtől szemben elmondom hogy elváltunk.-mondta anyu érzéketlen hangnemben.
-De miért?-néztem kérdően apura.
-Tudod szívem, anyád együtt volt valaki mással.-válaszolt apa.Hallottam a hangján azt hogy eléggé rosszul érinti a dolog.
-Te képes voltál ilyenre?Uram atyám!És te még apu szemébe tudsz ezek után nézni?-vágtam az anyámhoz a szavakat.
-Ne merj ilyen hangnemben beszélni velem!-pofozott meg.
-Látom még mindig semmit sem változtál.-ráztam a fejem.
-Ezt meg hogy érted?-kérdezte.
-Nem emlékszel, hogy minden apró dologért amit nem úgy csináltam ahogy te szeretted volna, megpofoztál?-néztem rá kérdően.
-Na jó én nem vagyok hajlandó ezt tűrni.-emelte fel a hangját.
-Rendben, akkor menj el.-mondtam.
-Kelly legalább neked legyen annyi eszed hogy nem állsz le vele veszekedni.-kért apu.
-Igazad van.-helyeseltem.
-Ja és még azt akartuk veled közölni hogy....-kezdte anyám de apu befogta a száját.-Engedj el, tudnia kell róla. Én többet  nem játszom neki a fejemet.
-De nem gondolod hogy egy nap elég neki egy rossz hír?-nézett rá szigorúan apu.
-Nem érdekel. Én most elmondom neki.-jelentette ki határozottan.
-Na és mi lenne az?-kérdeztem.
-Igazából nem én vagyok az anyád.-válaszolta egyszerűen.