4.rész

Kedves olvasók!

Nagyon köszönöm az eddigi hozzászólásokat és remélem hogy ezen túl is számíthatok rátok. Jó olvasást! 

-Jó reggelt cicám!-üdvözölt Harold amint kinyitottam a szemem. Az elmúlt éjszaka emlékei jártak a fejembe amit együtt töltöttem. Tudtam hogy nagy hibát követtem el de annyira szükségem volt már rá de valamit ki kell találnom hogy ne higgye azt hogy még mindig szeretem. Gondolatmenetemet Harry zavarta meg azzal hogy maga alá gyűrt és megcsókolt.
-Kérlek ezt ne.-toltam el magamtól
-De miért ne.Annyira jó volt az este és még egy csókot se adhatok?-nézett rám kérdően.
-Tudod én nem szeretlek.-mondtam "kerek perec" a szemébe.
-Akkor miért nem utasítottál el az éjszaka?-kérdezte.
-Tudod mert.....-gondolkoztam el.
-Na látod nem tudsz semmit se mondani.-mosolygott.
-Csak nem hagyod hogy befejezzem a mondanivalómat.-húztam fel a szemöldököm.
-Akkor mond.-mondta kissé flegmán.
-Tudod mert más férfira gondoltam miközben téged csókoltalak.-indokoltam gyengeségemet.
-Ez most komoly?-ült fel az ágyon.
-Nem volt elég hihető?-néztem rá kérdően.
-Hogy te mekkora hülye vagy hogyha azt hiszed hogy elhiszem.-nevetett.
-Bocsánat hogy nem hiszel el nekem semmit.-tekertem magam köré a takarót majd összeszedtem a ruháimat és bementem lezuhanyozni a szobából nyíló fürdőszobába. Kb. 10 perc után kilibbentem az ajtón és valami nagyon jó illat csapta meg az orromat. Tudtam hogy Hazza ügyeskedik a konyhában de direkt nem mentem le hozzá. Az ágyra leültem majd megkerestem a telefonomat és azon kezdtem böngészni. Felnéztem egy pár közösségi oldalra de nem volt semmi érdekes pletyka vagy egyéb ezért inkább ki is léptem az internetről hogy ne merüljön le a telóm majd a zsebembe az előbb említett tárgyat.
-Gyere baby.-kiáltott fel Harry mire én elindultam lefelé.
-Már egy párszor elmondtam de csak miattad elismétlem még egyszer, nem vagyok neked se a szíved sem a baby-d szóval szólíts a nevemen.-parancsoltam rá.
-Jó bocsáss meg Kelly.-mondta majd az asztalhoz invitált ami meg volt terítve.
-Nem vagyok éhes csak vigyél haza.-makacskodtam.
-Csak akkor ha eszel.-zsarolt.
-Azonnal vigyél haza.-parancsoltam rá.
-Jó rendben de csak mert annyira kedves voltál az este.-simogatta meg a hátamat.
-Te komolyan nem fogod fel hogy nekem más tetszik?-vágtam a fejéhez a szavakat.
-Ennyire azért nem vagy szívtelen, hogy lefeküdnél velem és mást szeretsz.Ugye?-kérdezte.
-Ezek szerint mégis.-válaszoltam majd a kezébe nyomtam a kocsikulcsot felvettem a vállamra a táskámat majd kifelé vettem az irányt. A kocsihoz sétáltam majd vártam hogy Harry kiérjen.
-Te egy....-kezdte mondandóját. mire én félbeszakítottam-Nem érdekel a véleményed.-húztam a számat. Kinyitotta a kocsit majd beszálltunk. Beindította az autót majd elindultunk. Nem tudom hogy hogyan csinálta Harry de most valahogy még hosszabbnak tűnt az út mint amikor jöttünk. Unatkoztam már eléggé de nem akartam Harol-dal beszélgetni ezért inkább elmerültem a gondolataimban. Azon kezdtem töprengeni hogy ki is legyen az a bizonyos pasi majd beugrott. 'Mi lenne, ha keresnék valami nagyon helyes fiút és őt állítanám be mint az új kiszemeltem?De én nagyon szeretem Harry-t és nem tudnék neki féájdalmat okozni, bár ő is megtette ezt velem.'-gondolkodtam
-Itt vagyunk.-törte meg a csöndet Harry amikor a házamhoz értünk.
-Köszi a vacsorát.-köszöntem el majd kiszálltam a kocsiból. Becsuktam az ajtót majd bementem az előttem magasodó épületbe. Belibbentem a liftbe és megnyomtam a világító "8"-as számot. A szerkezet eléggé gyors volt így hamar fel értem. Kiszállva a gépből a táskámban kezdtem kutatni a kulcsomért. Amint megtaláltam a zárba helyeztem majd elfordítva kinyitottam az ajtót. Bementem a lakásomba majd az ágyamra vetettem magam. A mobilom csörgése zavarta meg a néma csöndet a szobákban.
-Halóó.-szóltam bele a készülékbe.
-Szióka. Na mi volt?-üdvözölt drága barátosnőm Nina.
-Gyere fel és elmesélek mindent.-ajánlottam fel.
-Oké akkor pár perc és ott vagyok.-válaszolt majd letette a telefont. Kimentem a konyhába és eszembe jutott hogy a nagy készülődésben elfelejtettem felsöpörni a porcelándarabokat. Előkerestem a seprűt meg a lapátot és nekiálltam. Nem sok időt vett igénybe. Amint végeztem a segédeszközöket visszatettem a helyükre majd a konyha felé vettem megint az irányt. Bekapcsoltam a kávéfőzőt ami hangosan kezdte lefőzni a fekete folyadékot. Kopogásra lettem figyelmes.
-Helló helló.-ölelt át Nina.
-Szia.-üdvözöltem én is őt. Bementünk a konyhába majd mesélni kezdtem.
-Na és mikor jöttél este haza?-kérdezte.
-Ott töltöttem az éjszakát.-vallottam be.
-Ez most komoly????-nézett rám elkerekedett szemekkel.
-Igen.-sóhajtottam egy nagyot.
-És az is megtörtént?-kérdezősködött.
-Igen.-néztem a földet.
-Ez most komoly? Akkor ez azt jelenti hogy újra együtt vagytok?-tette fel kérdéseit.
-Nem mi nem vagyunk együtt, ugyanis beadtam neki azt a szöveget, hogy egész éjszaka másra gondoltam.-mondtam.
-És ezt ő be is vette?-nézett rám igen csak meghökkenve.
-Ezek szerint.-válaszoltam.
-És most mihez kezdesz?-kíváncsiskodott Nina
-Azt még nem tudom de valószínű hogy kénytelen leszek keresni valakit.-mondtam. Hallottuk hogy kopognak.
-Hagyd majd én kinyitom úgy is menni készültem. Na szióka.-ölelt át majd távozott. Az ajtó felé vettem az irányt csak hogy tudjam, hogy ki is jött be és csodák-csodájára anyu és apu álltak a becsukott ajtónak háttal.

-Szia kicsim!-jött oda apu és nyomott két puszit az arcomra. Anyut néztem aki mereven bámult rám, de arra nem volt képes hogy előrébb tipegjen 2 métert és adjon a lányának egy ölelést vagy valamit.
-Minek köszönhetem a látogatásotokat?-néztem kérdően a szüleimre.
-El kell mondanunk neked valamit.-közölte anyu.Ez biztos fontos lehet mivel utoljára két hónapja kíváncsiskodtak, hogy élek-e még.
-Gyertek a konyhába, főzök egy kávét. Kértek?-kérdeztem.
-Én elfogadom.-mosolygott apu.
-Szóval akkor mondjátok.-figyeltem rájuk miközben a kávéfőzővel babráltam.
-Inkább mesélj te egy kicsit. Mi újság veled mostanában?-váltott témát apu.
-Igazából s semmi különös. A lányomat még mindig nem találom, ami nagyon elszomorít, de mivel a szüleim nem nagyon kíváncsiak rám ezért még rosszabb így.-beszéltem a fájdalmaimról mintha nem is velük társalognék.
-Kicsim, én annyira sajnálom hogy nem szakítottunk rád időt de ha megtudod hogy mi történt biztosan megérted.-ölelt át apu. Mindig is tudtam, hogy apura jobban számíthatok, mint anyura.
-Akkor mondjátok már, mert nagyon kíváncsi vagyok , hogy mi fontosabb nálam.-követeltem.
-Kérlek ülj le.-szólt apu kedves hangon, majd tettem amit kért.
-Szóval, mivel már elég idős vagy ahhoz hogy megértsd a dolgokat ezért szemtől szemben elmondom hogy elváltunk.-mondta anyu érzéketlen hangnemben.
-De miért?-néztem kérdően apura.
-Tudod szívem, anyád együtt volt valaki mással.-válaszolt apa.Hallottam a hangján azt hogy eléggé rosszul érinti a dolog.
-Te képes voltál ilyenre?Uram atyám!És te még apu szemébe tudsz ezek után nézni?-vágtam az anyámhoz a szavakat.
-Ne merj ilyen hangnemben beszélni velem!-pofozott meg.
-Látom még mindig semmit sem változtál.-ráztam a fejem.
-Ezt meg hogy érted?-kérdezte.
-Nem emlékszel, hogy minden apró dologért amit nem úgy csináltam ahogy te szeretted volna, megpofoztál?-néztem rá kérdően.
-Na jó én nem vagyok hajlandó ezt tűrni.-emelte fel a hangját.
-Rendben, akkor menj el.-mondtam.
-Kelly legalább neked legyen annyi eszed hogy nem állsz le vele veszekedni.-kért apu.
-Igazad van.-helyeseltem.
-Ja és még azt akartuk veled közölni hogy....-kezdte anyám de apu befogta a száját.-Engedj el, tudnia kell róla. Én többet  nem játszom neki a fejemet.
-De nem gondolod hogy egy nap elég neki egy rossz hír?-nézett rá szigorúan apu.
-Nem érdekel. Én most elmondom neki.-jelentette ki határozottan.
-Na és mi lenne az?-kérdeztem.
-Igazából nem én vagyok az anyád.-válaszolta egyszerűen.