3.rész

Íme itt az új rész!Sajnálom hogy késtem de nem voltam itthon.Egy kicsit rövidkére sikeredett de majd igyekszem bepótolni.Remélem azért még számíthatok a komikra.Remélem tetszeni fog és jó olvasást.

-Harry ha nem szállsz le rólam akkor nem megyek veled sehova.-távolodtam el tőle.
-De nem tudok neked ellenállni.-próbálta védeni magát.
-Mennyünk inkább.-ajánlottam fel mire elindult a lift felé.
-Csak utánad.-mutatott a kis kabinra a kezével. Gondoltam hogy a fenekemet fogja stírölni ezért úgy döntöttem riszálom neki egy picit. Átlibbentem az izmos karja alatt ami az ajtót támasztotta és az apró helyiség egyik sarkába hátráltam. A lift hát hogy is mondjam talán aki ezt csinálta elméretezte mivel nagyon kicsi és szűk kabin volt.
-Bocs.-törte meg a csendet ezzel a mondattal amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni.
-De miért?-néztem rá kérdően.
-Csak mert olyan bunkó voltam veled és összetörtem azt a szívet ami neked olyan fontos volt.-hallatszott a hangján a megbánás mire nekem megesett rajta a szívem.
-Semmi gond.-mondtam és egy puszit nyomtam az arcára. Igazából ezen az estén úgy terveztem hogy megmutatom Harry-nek hogy mekkora idióta volt hogy elhagyott. Bíztam benne hogy sikerülni fog és talán megengedi hogy lássam a kislányomat. A lift a földszintre ért. Hazza itt is természetesen előre engedett. Kisétáltunk az utcára a kocsijához,kinyitotta nekem az ajtót majd be is csukta utánam.Nagyon rendes gesztus volt tőle de régen is mindig ezt csinálta sőt lefogadom hogy Taylor-nak is megmutatta ezt az oldalát. Bekapcsoltam az övet, Harold bepattant mellém majd ő is bekötötte magát és elindultunk. Az út nagyon hosszú és unalmas volt. Csak ültünk egymás mellett mint két krumpli, és nem szólaltunk meg.
-Mikor érünk oda?-törtem meg a csendet fél óra után.
-Nyugi kicsim.-tette a kezét a combomra.
-Hányszor kell még elmondanom hogy ne hívj kicsimnek?-fogtam meg a karját és a saját lábára emeltem.
-Akkor nyugi cica.-javította ki magát.
-Ez egy fokkal jobb.-fordítottam el a fejemet az ablak irányába. Kb. 3 kilométer kocsikázás után lehajtottunk egy igen csak rozoga és nem nagyon használt útra.
-Harold Edward Styles! Hova a fenébe viszel te engem?-kiáltottam fel egy kisebb bukkanónál.
-Ne félj!Csak bízz bennem.-nyugtatgatott Hazza nem sok sikerrel.
-Az után hogy faképnél hagytál nem hiszem hogy bíznom kellene benned.-mondtam mire megállt az autó. Egy faház előtt voltunk ahol nem volt semmi világítás csak aprócska mécsesek amik egy ajtóhoz vezettek.
-Gyere.-fogta meg a kezemet és az ajtó felé kezdett húzni. Amint odaértünk kinyitotta az ajtót és felkapcsolta a lámpát. Amint kigyulladt az izzó megpillantottam egy nagyon szépen megterített asztalt. Becsukta az ajtót majd lesegítette rólam a kabátot. Ő is levette a zakóját majd megfogta a kezemet és az asztalhoz vezetett. Kihúzta nekem a széket én pedig leültem rá.
-Harry ez egyszerűen gyönyörű.-néztem körbe a szobában ami többnyire fából készült tárgyakból állt.
-Ugyan már ez csak a hétvégi házam.-nevetett.
-És miért pont ide hoztál?-kíváncsiskodtam.
-Mert ez egy ideális hely egy vacsora számára.-mosolygott.
-És mit fogunk enni mert éhen halok?-nevettem,
-Az legyen meglepetés de annyit elmondok hogy én csináltam.-vallotta be majd kiment a konyhába. Ezt biztosan azért mondta mert imádtam a főztjét. Az őszintét megvallva kissé féltem mert tudtam hogy mire képes Hazza és most itt az alkalom és nincs a közelben senki. Gondolatmenetemet Harry zavarta meg.  Letette az asztal közepére a tálat. Belekukkantottam és láss csodát, a kedvenc ételemet készítette el ami nem volt más mint a fish'n'chips. Egyszerű étel mégis nagyon finom. Leült velem szembe Harry majd felém nyújtotta a kanalat azzal a célzással hogy szedjek. Kivettem a számomra megfelelő adagot majd enni kezdtem.
-Hazza basszus te még mindig nagyon jól főzöl.-dicsértem meg.
-Megéri főzni ha van egy ilyen csodás lány aki megdicsér érte.-nézte a kajáját. Elmosolyodtam a kijelentésére majd tovább ettem a halat. Amint végeztünk a vacsorával Harry beinvitált a nappaliba ahol egy üveg pezsgő várt minket két pohárral.
-Koccintsunk az újrakezdésre.-emelte fel a pezsgőspoharat.
-Harry én már megmondtam hogy köztünk nem lesz semmi.-felálltam letettem az asztalra a poharat és az ablakhoz sétáltam és kitekintettem rajta.
-Sajnálom. Igazad van te letisztáztad de én nem tudok nélküled élni.-ölelt meg hátulról.
-Akkor nem értem miért nem láthatom a lányomat?-kérdeztem ellökve magamtól.
-Csak tudod mert félek hogyha köztünk történne valami akkor magaddal vinnéd Darcy-t és én soha nem láthatnám se téged se őt.-nézte a cipője orrát.
-És azért mert te nem vagy képes hosszútávú kapcsolatban élni ezért én nem lehetek együtt a kislányommal.-emeltem fel a hangom.
-Igen.-ordított mire én nagyon megijedtem és a földre guggoltam és összekuporodtam. Odalépett hozzám és megölelt.
-Hagyj békén.-löktem el magamtól.
-Sajnálom.-láttam a tekintetében a bánatot.
-Tudod Harry én azzal a szándékkal jöttem el veled hogy talán sikerül valahogy megbocsájtanom de elbaltáztad az esélyedet.-mondtam neki majd felálltam és az ajtó felé vettem az irányt. Utánam sietett majd egy egyszerű mozdulattal magához húzott a falnak nyomott majd megcsókolt.